A szezon utolsó fordulóját hazai pályán vívhattuk meg az áprilisban kiharcolt A csoportban. Első ellenfelünk a Soproni Bivalyok csapata volt, akikkel idén már kétszer találkoztunk: egyszer sikerült nyernünk, legutóbb viszont fájó vereséget szenvedtünk, így mindenképp revansot szerettünk volna venni. A csapat jó formában érkezett a fordulóra, ezért bizakodva vágtunk neki a mérkőzésnek.

A meccs végig rendkívül szoros, kemény és elképesztően küzdelmes volt, helyenként már-már verekedős hangulat uralkodott a pályán. Egyik csapat sem adta könnyen magát, de a mieink ismét megmutatták a szezon során megszokott harciasságukat és tartásukat. A rendes játékidő döntetlennel zárult, így következhetett a hosszabbítás, ahol Merse valahonnan egészen elképesztő energiákat mozgósított, élre állt, és gyakorlatilag megállíthatatlan volt. Az egész csapat eszméletlen védekezést rakott a pályára, óriási összhangban harcoltunk végig, fejben pedig mi bírtuk jobban a nyomást, így végül egy hatalmas csatában 3 pontos győzelmet arattunk.

A második mérkőzésen ismét az Esztergom ellen léptünk pályára, aminek személy szerint nagyon örültem, hiszen a legutóbbi fordulóban is remek meccset játszottunk ellenük. Tudtuk azonban, hogy az előző találkozó hosszabbítása rengeteg energiát kivett a csapatból, így elsősorban abban bíztunk, hogy sikerül átlendülnünk a fáradtságon.

Nem is volt könnyű dolgunk. Érezhető volt a kimerültség, de a csapat egy pillanatra sem adta fel. A félidőre ellenfelünk 7 pontos előnyt épített ki, ám a harmadik negyedben fantasztikusat küzdöttünk, és sikerült 10 pontos előnyt szereznünk. Az egész mérkőzésen brutális védekezést mutattunk be, mindenki kisegítette a másikat, elképesztő csapatösszhang jellemezte a játékunkat. A mérkőzés hajrájában már tényleg csak a szív és az akarat vitte előre a játékosokat. Hatalmas küzdelem volt minden labdáért, de a lefújás pillanatában a mi nevünk mellett állt több pont.

Megcsináltuk! Megnyertük a szezon utolsó két mérkőzését, és ezzel a GYKC történelmében először az A csoport első helyén zártuk a bajnokságot! 

Köszönjük a szülőknek a fantasztikus szurkolást, a játékvezetőknek pedig a korrekt munkát!

Néhány évértékelő gondolat:
Annyi mindent írhatnék a csapatunkról és az egész szezonunkról, de nehezen találom a szavakat.

Voltak magabiztos győzelmek, voltak kudarcok, voltak eszméletlen szoros meccsek. Voltak nehezebb időszakok, és volt rengeteg öröm, ünneplés, közös sikerélmény. Az az akarat, ami ebben a nagybetűs CSAPATBAN van, egészen egyedi. Nem adjuk fel, megyünk és küzdünk a végsőkig. Ez az igazi Koala-mentalitás, és ez így is marad!

Azt gondolom, hogy ebben a korosztályban ilyen minőségi és kiélezett mérkőzéseket játszani jó ellenfelek ellen óriási dolog. Az pedig, hogy ezeket a meccseket rendre meg is tudjuk nyerni, megmutatja, mennyi tartás, munka és hit van ebben a csapatban. Bízom benne, hogy a srácok ezzel nemcsak élményeket, hanem olyan alapokat is kapnak, amelyek egész pályafutásuk során elkísérik majd őket.

Gratulálok az egész csapatnak, mindenki eszméletlen sokat fejlődött szeptember óta.
Hálásan köszönöm a szülők munkáját és hozzáállását, nélkülük ez az egész nem lenne ilyen különleges.

Egy élmény volt ez a szezon Veletek, köszönök mindent!
Hajrá Koalák! Hajrá győri kosárlabda!