Az év elejét körülbelül huszonöt gyerekkel kezdtük, a Móra iskolás edzéshelyszínnel maradt is nagyjából ez a létszám, rendszeresen látogatták a gyerekek az edzéseket.

Az egy órás edzések ebben a magas létszámban kevésnek érződtek amellett, hogy a három-négy gyerek kivételével mindenki most fogott először kosárlabdát. Miután átkerültek az edzések a Mórából a gyerekek eléggé megfogyatkoztak, saját vélemény szerint a szülők nem mozgattak meg teljesen mindent, azért, hogy tudjon a gyermek edzésre jönni. Hét-nyolc gyerekkel voltam a második felében a szezonnak, ennek ellenére mérkőzéseken megvolt a létszám, akik Csillánál voltak ők is rendszeresen részt vettek.

Az első pár hónapban a magas létszámmal az alapvető kosárlabda elemeket (labdavezetés, dobás, passzolás…) tanultuk meg, illetve az egy-egy elleni játékot kezdtük el ezek mellett. A teremváltás után kisebb létszámmal igyekeztünk egyéni dolgokat javítani, pontosítani a labdavezetést, több egy-egy elleni szituációt gyakorolni. Úgy gondolom az éves kitűzött munkánkat a gyerekek tudják, elkezdték felismerni a pályán, természetesen javítani bőven kell, de az alapvető dolgok megvannak nagyjából mindenkinél.

Fejlődés szempontjából, akik rendszeresen jártak szeptember óta látszódik a jobb teljesítmény, a ziccerre nem kell annyira figyelniük már, biztosabb a labdavezetés, nem félnek attól a gyerekek, hogy kosarat dobjanak, illetve egyre többet emelik fel a fejüket és kérik a labdát. Akik szépen fejlődtek és hasznosítottak is már mérkőzésen a tanultakból: Milcsarek András (jövőre u12), Ress Milán (jövőre u12), Mészáros Milán, Árpási Bence (jövőre u12), Menyhárt Barnabás. Innen kiemelném a Év játékosának választott Milcsarek Andrást, aki rendszeres résztvevője az edzéseknek, mérkőzéseknek, pluszban u12-es edzésekre is lejár rendszeresen, illetve mérkőzéseken is ott van. Tudomásom szerintem Andris ősszel kezdte a kosárlabdát, ebből kifolyólag a fejlődése magasan a legnagyobb a többiekéhez képest.

Mérkőzéseken annak ellenére, hogy rendszeresen, szinte maximumos létszámmal jelentünk meg, a gyerekek nagyon hamar elfáradtak, nem tudtak koncentrálni huzamosabb ideig a pályán. A játékosok nagy része amennyire jól teljesített edzésen, annyira nem akart a mérkőzésen nagy szerepet vállalni. Rendszeres félelem az ütközéstől, ellenfélhez való hozzáéréstől, ezáltal bátortalanság uralkodott.

Az idei elért eredményről úgy gondolom, hogy a „c”-„D” csoport körüli helyezés aránylag megfelelő, sokat segített, hogy megfelelő létszámmal startoltunk a mérkőzéseken, illetve hasonló vagy éppen magasabb szintű csapatokkal tudtunk megküzdeni, visszajelzést kapni tőlük hol is ár a mi fejlődésünk megyei szinten.

Összességében a legnagyobb problémánk a bátortalanság, kapkodunk nem nagyon szeretnénk hibázni, mint mérkőzésen, mint edzéseken. A kiemelt játékosokban bőven potenciál, a jelenleg kevésbé kitűnő gyerekkel pedig próbálunk felzárkózni a többiekhez.

Edző: Nagy Tamás